2014. október 8., szerda

A MOSÓSZAPPAN – SZAPPANFŐZÉS HAGYOMÁNYOSAN 2. RÉSZ

Azt már tudjuk, hogy a szappanfőzéshez szükségünk van elszappanosítható zsíralapra és elszappanosító anyagra. De milyen anyagok alkalmasak az elszappanosításra. Jöjjön egy kis kémia, ígérem nem lesz hosszú és bonyolult. A szappan tulajdonképpen nem más, mint a zsíralapban található zsiradékok zsírsavainak fémsója. A zsírsavak közül a HOSSZÚ SZÉNLÁNCÚ SZERVES SAVAKNAK (palmitin-, sztearin-, laurin-, és olajsavaknak), a fémek közül elsősorban a NÁTRIUMNAK és a KÁLIUMNAK van fontos szerepe. A NÁTRONSZAPPAN SZILÁRD, a KÁLISZAPPAN KENŐCSÖS állagú. (Megjegyzésként: amikor a blogban egy-egy olajat ismertetek, mindig leírom az összetételét is, hogy tudjuk, azt a bizonyos olajat mikor mire a legcélszerűbb használni. Az egyedi receptek kialakításánál is nagy szerepe van a zsírsav-összetételnek.)
Tehát a zsíradékok megbontására, illetve a szerves savakkal só-, azaz szappanképzésre a nátrium és a kálium lúgos vegyületei szolgálnak.

A szappanosítást HÁROMFÉLE MÓDSZERREL végezhetjük:
1. NAOH VAGYIS LÚGKŐ MÓDSZERREL,
2. KARBONÁT MÓDSZERREL,
3. SZÓDA-MÉSZ MÓDSZERREL.

1. NaOH, LÚGKŐ MÓDSZER
Manapság ez a legelterjedtebb módszer, a hideg eljárással készült szappanoknál is ezt alkalmazzuk.
A NÁTRIUMVEGYÜLETEK közül elsősorban manapság a NAOH-t, a NÁTRIUMHIDROXIDOT (leánykori nevein marólúg, marónátron, nátronlúg, zsírszóda, lúgkő,jégszóda) használjuk a lúgköves eljárás során. A NaOH meleg (kb.40 fokos) zsíralappal gyorsan szappanná alakul. A vízben feloldott NaOH-t folyamatos keverés közben, kis mennyiségekben adjuk a felmelegített zsíralaphoz, különben előfordulhat, hogy a képződő szappanmolekulák zsíradékot zárnak magukba, és ez csomósodáshoz, a végterméknél minőségi hibához vezethet. De a szükségesnél több lúg is a szappanban maradhat, ez pedig a kész szappant ragadóssá teszi, a használat során pedig bőrizgató hatása lehet. (BÁR A MOSÓSZAPPANT EGY KICSIT „TÚLLÚGOZHATJUK”, AJÁNLATOS MINDEN ESETBEN A SZAPPANKALKULÁTORT HASZNÁLNI, AZ OPTIMÁLIS LÚGMENNYISÉG BEÁLLÍTÁSÁHOZ!!!)

2. KARBONÁT MÓDSZER
A hamuzsír és a szóda a legrégebben használt lúgok. Viszonylag enyhe lúgok, a természetben „készen” találhatóak. Mivel igazán természetes anyagokról van szó, az alapanyag minősége változhat, begyűjtési helytől, időponttól és a hamuzsír esetében a felhasznált növényektől is függően.
A karbonátos módszer igazi főzős módszer, mivel ezek a vegyületek nem elég erős lúgok ahhoz, hogy alacsonyabb hőmérsékleten reagáljanak a zsiradékokkal. Viszont előnyére szolgál, hogy nagyon takarékos.
A HAMUZSÍRT vagyis KÁLIUMKARBONÁTOT (K2CO3) régebbi elnevezésein szalajkát vagy kétszénsavas hamanyot, az elégett fa ill. növény hamujából, vizes áztatással nyerték (részletes leírás később következik!) A hamuzsír elnevezés is innen származik és az anyag zsíros tapintásából. Ma
A SZÓDA szikes talajokon, sós tavaknál, tengerpartokon a nátriumtartalmú kőzetek mállásával állandóan keletkezik. A NÁTRIUMKARBONÁT  Na2CO3 (mosószóda, sziksó, szóda, kristályszóda, kalcinált szóda, ammóniák szóda néven ismeretes) A mosószódát már az 1800-as években is használták, kiváló zsíroldó és a vizet is lágyítja.
A szapanfőzés a következőképpen zajlik. A főzőüstben a szódát forróvízben feloldjuk, vagy a hamuzsírt a vízzel együtt feltesszük melegedni. Amikor a lúgos oldat felforrt, apránként hozzáadagoljuk a zsíradékot. Azért ajánlott az apránkénti adagolás, mert a főzés során CO2 keletkezik, amitől kifuthat a főzetünk. A főzési idő elég hosszú, lassú tűzön, időnként kavargatva addig főzzük, amíg már nem fejlődik több CO2. Ez azért igényel némi rutint, hogy az enyhén forrásban lévő víz bugyogásától meg tudjuk különböztetni a CO2 fejlődés kis buborékjait. Ha már további zsiradékadagolás hatására sem fejlődik CO2, akkor célegyenesben vagyunk, a lúg elfogyott a főzetből. Már csak a kisózás van hátra. A főzetünkbe konyhasót adagolunk addig, amíg nem tapasztaljuk a fázisszétválást. Látni fogjuk, hogy az üst tetejére felúszik a zsírsava nátrium- vagy káliumsói, vagyis a kész szappanunk. Ezt lemerjük és formába tesszük, hagyjuk pihenni.

3. SZÓDA-MÉSZ MÓDSZER
Az előbb leírt módszerrel valóban hosszadalmas a szappankészítés folyamata, de már ősanyáink is ismerték a szóda-mész „trükköt”. A szóda-mész módszer lényege, hogy a vízben oldott szódához ill. hamuzsírhoz oltott meszet (Ca(OH)2)adagoltak. A kémiai folyamat képlete a következő:

Na2CO3 + Ca(OH)2 → 2 NaOH + CaCO3

Vagyis szóda + mész = lúg + mészkő (kréta). A krétát leszűrték, a megmaradt folyadékot (lúgos vizet) pedig főzéssel már a kellő erősségű lúggá lehetett sűríteni. Így már az erősebb lúggal CO2 fejlődése nélkül is, sokkal rövidebb idő alatt lehetett szappant főzni.
Enek a módszernek a hátránya, hogy a lúgot nagyon pontosan kell adagolnunk, mert ha nem így teszünk, a akkor a kész szappan felúszik ugyan a víz tetejére, a keletkező glicerin azonban a lúgfelesleggel együtt a vízben marad oldva. Ha pontosan adagoljuk a lúgot, elkerülhetjük a kisózást.

A szódát szokták trisóval (NA3PO4, trinátrium-foszfát) helyettesíteni, én azonban nem ajánlom, mert a foszfátok a környezetre meglehetősen ártalmasask, az élővizek elalgásodását okozzák.


Folyt.köv. hamulúg készítés házilag és felhasználási lehetőségei.

Kapcsolódó tartalmak:




2 megjegyzés:

  1. szia! szerintem meg a szükségesnél több lúg törékennyé teszi a szappant, nem ragadóssá..:)
    és nem csak a 3. számú módszer esetén maradhat a glicerin a fenéklúgban, hanem az összes módszer esetén. de lássuk be, mosószappannak nem feltétlenül kell kézápoló hatással is rendelkeznie! és ha a 2. módszer szerint kisózom, akkor sem igazán marad glicerin :D mondjuk a rutinos szappanfőző tudja, hogy mikor kell megállni, és a szappan kozmetikai célra is jó lesz!

    egyébként főzött szappan nem igazán tud erősen lúgos lenni, mert ha odáig fajulna a dolog, akkor a késztermék nem piacképes, törik, kristályos. ha meg nincs megfőzve rendesen, akkor zsírszagú.

    amúgy jó poszt! köszi

    VálaszTörlés
  2. Nagyon köszönöm a kiegészítést!!! Tanultam(tunk) belőle.
    Ágota

    VálaszTörlés